Az InfoPontban megtekinthető egy tárlat az első, 1934-ben rendezett Hírös Nappal kapcsolatos dokumentumokról. A gyűjtemény javarésze Pulai Sára újságíró néhai férje, Nagy Ákos családjának hagyatékából származik. A múlt őrzője így vall a család gyűjtőszenvedélyéről
– A gyűjtés, a múlt tárgyi megőrzése, az események, történések dokumentálása családi hagyomány. Apósom, dr. Nagy György 1894-ben az erdélyi Ákoson született, majd 1926-ban került Kecskemétre. Bőrgyógyász volt, s Berde Károly tanársegéd kollegája csábította a megyeszékhelyre. Anno, mint önkéntes egészségügyis részt vett már az első világháborúban, ahol fontosnak tartotta a fotózást. Akkori emlékeit külön háborús, adatolt album őrzi. Később nem csak maga készített képeket, hanem fotóztatta is a családját. Érdekelték a kecskeméti események. Így van meg például az 1934-ben rendezett első Hírös Napra szóló állandó belépőjegye, az egyhetes program kiadványa, plakátok, stb.
Ha már 1934-nél tartunk, kihagyhatatlan, hogy ebben az esztendőben jöttek össze a mamával, azaz anyósommal, a tordai Kovrig Emmával. Az erdélyiek népi iparművészeti kiállítását hozták Magyarországra, s Kecskemétre is. Ő népi iparművész, a népművészet mestere volt. Szinte páratlan kézimunka-gyűjteménye lett élete során. Hagyatékát – a jórészt magavarrta erdélyi kézimunkákat – a család a kecskeméti református egyháznak ajándékozta.
A 3 gyermekük – Emma, Ákos és Ádám – olyan miliőben nőtt fel, hogy nekik is természetes volt minden fogható és foghatatlan emlék megőrzése. A már sajnos néhai férjem, Nagy Ákos, mint NBI-es kosárlabdázó e sportág kecskeméti vonatkozását (1947-től- 1972-ig) gyűjtötte össze egy kiadásra váró kötetben. De őrzöm például azt a bőrcipőjét, amiben az első lépéseit megtette. Megvan az első mozijegye is, ami az Örs a hegyekben című filmre szólt. Eltette a nagyszüleitől kapott erdélyi lapokat, leveleket, amik már kortörténeti dokumentumok, de sorolhatnám az elődeitől származó tárgyi emlékeket is. Mindezeket és a legendás családi történeteket továbbörökítette egyetlen gyermekünknek, Andreának, aki rákkutató biológus. Szegeden él éppúgy, mint a sógorom, Dr. Nagy Ádám. Benne csúcsosodott ki igazán a gyűjtési szenvedély, amely tudással, szakértelemmel párosul. A Kovrig papától kapott régi pénzekkel kezdte, s ma már számos numizmatikai szakkönyv szerzője is. Évtizedek óta dokumentumértékű fotókat készít. Egyébként egykoron ő tette rendbe a kecskeméti múzeum fotóanyagát. Tematikus a képeslap, a megjelent cikkek gyűjteménye. Nem véletlen, hogy történész, muzeológus. A himnuszok magángyűjtője, a családi, több ezer darabos könyvtár – benne ötszáznyi orvosi témájú – kezelője és sorolhatnám érdemeit, páratlan hozzáállását a múlttal, a jelennel szemben. Nem véletlen, hogy Székelyné Kőrösi Ilona, a Kecskemét Anno című kötetet úgy dedikálta neki, mint a nagy elődök egyikének. Ez sokat elárul a szülővárosát soha nem feledő sógoromról.
A sógornőm, dr. Tiborcz Csabáné dr. Nagy Emma pedig élő legendatár, kész anekdotakincs. Élmény hallgatni a kecskeméti vonatkozású élettörténeteit. Az internet világában sincsenek meg azok a helyi ismeretek, amelyek az ő fejében vannak.
Hogy magamról is szóljak. Amellett, hogy a férjem családjából való, történelmet is idéző tárgyakat, dokumentumokat méltón őrzöm, a gyökereim soha nem feledem. Sőt! A 36 évig tartó újságírói pályafutásom során sokszor olvashattak a Nagy családból merőben más társadalmi rétegben eltöltött gyermekkoromról, amelyet számtalan cikkben megfogalmaztam.
Az biztos, hogy lányunk a Nagy és a valóban nagy Pulai családban hallottakból jó ismerője az elmúlt több mint száz esztendő kecskeméti és erdélyi múltnak. Tudom, hogy ezt a szellemi és a fontosabb tárgyi emlékeket továbbörökíti a szeptember végén születendő első unokámnak, aki fiúcska lévén aligha kaphatna más nevet, mint Ákos – mondta Pulai Sára.
